A levelek zsenge zenét zörögnek.
Amolyan rapszodikus keringő félét.
Madarak jönnek délcegen dörögve:
hangjuk halmaza üti az ablak szélét.
Az ablakkeretben szellő perceg.
A kulcslyukon halk húrhang vág át.
Az ágy recseg, a papír sírva serceg,
s kattogva ébredeznek a rezgő lámpák.

Talán ilyen lenne három percre
lekapcsolni e léha, lényegtelen látást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.