Ma az utolsó nyári meleg
szellő kapott kényesen arcomba.
Holnap jönnek a hideg szelek,
aztán nemsokára a fagy.

Az utolsó ciripelő cinege
is elrepült ma. A fehér hideg lassan
felemészti a színeket,
s megnémul a természet, hogy halhassam.

Az utolsó hó is elolvadt.
Újra éled minden, te is újra lángolsz
bennem, várom hogy elolvass.
Nyitott könyv neked, benne sok pátosz.

Ma az utolsó virág is kinyílt,
S a perzselő nap olvasztja homlokom.
Megszállt az ihlet, s virít,
de összemorzsolódik a gondokon.

Ma az utolsó nyári meleg
szellő kapott kényesen arcomba.
A természet bennem él, s nem enged.
Erői bennem harcolnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.