A betont szedjük a lábunk alá.
A felforrósodott foszló betont.
Hátha eljön értünk gyorsan a halál.
Hátha az azúr-arany égről leront

még egy villám. Kávéval és kátránnyal
a tüdőnkben vesszük utunk
a villamos felé. az úttesten átvágtatsz.
Én integetek. Mindketten tudtuk

hogy eljön a reggel, mikor megolvad
a beton a lábunk alatt.
A zebra csíkjai egybefolynak.

Látom a lámpánál a láthatatlan falat.
Még visszanézel, s ott hagysz
A piros lámpa fénye alatt.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.