Itt vagyunk fáradtan, meggyűrve
pólónkról is vízesésként izzadság
hullik, s a gondjaink már eltűntek,
mert jól tudjuk, hogy nincs vissza már.

Itt vagyunk boldogan, boldogtalanul
mosolygunk egymásra, s vízesésként
hullnak könnyeink. Nem haladhatunk
még tovább. Múltunk visszakérnéd?

Itt vagyunk, nézünk egymásra szótlan.
Te kinyitod a szád, de vak vagy. Láss
az én szememmel! Nekem az út a társ

s azt ráhajló, roskadozó fák fedik.
Neked az utad a szívedben nyíló hajtás.
Itt vagyunk...Itt vagyunk a rajtnál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.