A bordélyház örömlányai közül:
a magányos, ráncos, szifiliszes.
A tegnap dicső trónján: az Ősz ül.
Az üres utcán eldobott cigicsikkek.

A régi társasház alvó ablakai.
Egy ütött-kopott bézs Lada,
hogy a tátongó jövőben még hall valaki.
Bús, magányos özvegyasszony szép dala.

A befagyott tóban a színes halak.
A karácsonyi fa lehullott tűlevele.
Virágzó bú erős szívek alatt.
Egy gazdag férfiú üres keze.

Mély vágásinkra rászáradt vér.
Egy bodybuilderen leeresztett karizom
Az, miért a jelen mindent Áfával mér.
A hátunk mögött a végtelen horizont.

A jelen tűjében a nem régről
megmaradt anyag, mi csillapítja
a vágyat. Két gőzölgő, eltérő
meteor egykori közös rajtja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.