tegnap kimentem a park mellé
és emlékeinket beledobáltam a
szelektív hulladékgyűjtőbe
így csak a semmi vált kézzelfoghatóvá
aztán rájöttem, hogy az aranyszárnyú
emlékeket nem szabad elengedni soha
ezért visszamentem és kiturkáltam az
összeset abból a fénylő ürességből
közben az emberek rám dobálták hatalmas
szemeiket de mint egy hajléktalan
lassan megszokom a megaláztatást
a rám meredő szemeket az éles
kacajt és a hátam mögötti sugdolózást
amikor permanensen a szemetesbe nyúlok az

                                                Emlékekért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.