A szobában csönd van. Gyertyafény
ül a papíron. Kint a vihar tombol
Üvöltve, sikítva tör be. Elkap és
Öngyilkosságot kényszerít ki a tollból.
Kinyitom a szám, hogy elküldjem. Helyette
belém zuhan azon át s bennem lesz nagyobb.
Bénító csapást mér most a fejemre
S én bambán fekszem, mint egy tetszhalott.
Szememből könny csorog, patakká válik
s a fájdalom árvize lassan elsodor.
Fekszem a vízen bénán lábtól vállig
Fekete hollóként szállnak üres verssorok.

Szám nyílik s öntudatlanul kihányom
csillogó sorokban a felkavart világom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.