Pest utcái ma csak nekünk némák.
Összeszedünk belőlük amennyit tudunk.
S visszük szívünkben a sok lüktető vénát
mígnem egyszer a semmibe futunk.
Pest utcái ma csak nekünk vetkőznek.
S mi egy-egy ledobott ruhadarab mellett
gyönyörködve állunk, szívünk megfertőzte,
ahogy a beton csupasz repedése szenved.
Pest utcái ma csak nekünk adnak
idegességünkre egy fehér cigarettát.
S fújjuk a füstöt itt ülve a parkban
csurom vizesen. A vihar elszállt.

Pest utcái ma csak nekünk szépek.
Mi behúzott lábakkal csúszunk az éjen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.