Ó Janus! Te kétarcú
benned van a kezdet s a vég,
maga az öröm, a mélabú,
a könnyű halál s a nehéz lét.

Ó Janus! A szemeid
egyszerre sírnak s nevetnek.
Egy útvesztő szerpentin
vagy, de közben hibátlan egyenes.

Ó Janus! A göndör hajad
őszül. Kezded a haláltáncod,
de közben tudod itt maradsz,
vagy fiatal leszel talán máshol.

Ó Janus! Erős kezed
az igazság és a hazugság.
Te nyitod nekünk a kezdet
ajtóját, s zárod a vég kapuját.

Ó Janus! A fél arcod
üres papírként tekint rám,
mely sarka szemembe karcol.
Másik fele fekete tintám.

Ó Janus! Vigyázd álmom,
ha lágy tövisek közt elalszom.
A tükörben veled szemben állok,
hisz tudom Én Te vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.