Hirtelen halk hegedű hangja
úszik át a termen cikázva.
Csendül a békesség kis harangja,
s felgyullad közben ezer kis lámpa.

Zengő zongora bús dallama
könnyedén a fejekbe száll.
Tágra zárt füllel hallgatja
a közönség, amint egy hangszál

megrezdül. Egy-egy cintányér
ütés dobhártyákat szakít szét.
A gitáros nyúl a gitárért
s a húrokba öli faviccét.

A nagybőgő zúgása zavartalan,
ahogy kitárja acél szárnyait
s lágy lebegése most szabadabb,
mint bármikor. Egy kába szív

lantot ragad s pirosan pengeti.
Kócosan keringőznek a húrok.
Annyian próbálták zengeni
dalát, de tán a zene csak hurok.

A hangok harmóniája ringat itt.
Most már minden hangszer zeng
s ez így marad mindaddig
míg földre zuhan a karmester.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.