Késő-ősz van. A folyó vizén
jégdarabok úszkálnak.
Bús dalt dúdol egy szirén
s az emlékek kis gúlákban

terülnek el a felszínén
a folyónak. A sodrás sebesen
viszi őket. Az eső szitál, én
a parton állok sebesen.

Meztelen vagyok, csupaszon ott
állok, hol amnéziások halásznak.
a szirén elnyeli a szót.

Körülöttem halál van.
Az örvény magába folyt.
S belefúlok Léthé tavába.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.