Tulipánok nyílnak mellkasodban,
az enyémben rózsák virágoznak.
A kimondhatatlant eldadogtam
és egymásból széttört szilánkokat
húztunk ki. Szirmaink százával
szórtuk epedve egymásra.
Szétütötted szívemen a szájzárat,
s én a hervadásod elvágtam.
Kancsóként öntözöl minden szóval,
én vagyok a tiszta táptalajod.
Egy Tulipán várt valakit. Selyem sóhaj-
ra jöttem, s most már a vágya vagyok.
A Rózsának a gyönyörtől remeg szára.
Az ébren álmodó pilácsokon
táncol s énekel meg nem állva
egy vígan viháncoló virágcsokor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.