Nevető, aranyos csecsemő
mászik az utcán. Oly ártatlan.
Szívében apró kis mese nő.
A haja virágzik szálakban,
szemében pocsolyák száradnak.

Mosolyogva, mezítláb besétált.
Más volt, mégis ugyanolyan
meztelen deréktájt.

Félmeztelen, fülledt fiúcska
futkos az utcán. Teste izzad.
Szúrja szemünk vidám virtusa.
Szeme oly kék, oly tiszta
de elfut s nem jön vissza.

Szakadt szandálban besétált.
Más volt, mégis ugyanolyan
meztelen deréktájt.

Erős, epedő, elegáns férfi
megy az utcán. Lágyan liheg.
Sárga-zöld szakálla a földet éri,
s körülötte a liget
fáiról szakadnak a színek.

Csikorgó csizmában besétált.
Más volt, mégis ugyanolyan
meztelen deréktájt.

Fehér kabátos, kopasz öregúr
sántít az utcán. Karja reszket.
Ahogy tiszta köpenye a földre hull,
látszik meztelen teste,
így üresen a legszebb.

Beton bakancsban kisétál.
Más volt, mégis ugyanolyan
meztelen deréktájt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.