Semmi sem maradandó.
A maradásod sem maradandó
talán csak a folytonos
távozásod az
amikor az idő felemeli
gépfegyverét
és apró lyukakat lő a napba
majd az vérével beborítja
az egész horizontot a
felhőket szurkáló
hegyek fölött
maradok
megyek jövök
fapadok
roskadoznak a kidőlt fák
alatt és egy melankolikus
áriát zúg a szél
a kövek magukkal kacsáznak
a víz felszínén
és ez megy újra és újra
éppen ezért ez sem
maradandó.
A maradásod sem maradandó.
Semmi sem maradandó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.