Én az űr vagyok!
  Verseim: heves orkánok,
s erőtlen széllökések:
fodrozódnak a tengeren
a habok.

Én az ősz vagyok!
  Verseim: lehulló, lágy-
színű levelek,s fehér bárány-
felhők, mik takarják
a napot.

Én a föld vagyok!
  Verseim: művelt termőföldek,
s sikítozó földrengések:
a kettényíló táj tétlenül
dadog.

Én a tavasz vagyok!
  Verseim: nyíló, színes
virágok, s instant jégesők.
A bennünk élő napsütések
fagyok.

Minden determinált ok
leköpi a másikat.
Szüntelen, s gyarló az áhítat.
Én egy őszi űrhajó tavaszi árnyéka
vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.