Vaksötét lesz a jelenetünk:
az epilógus záró sora.
Az dönti el merre megyünk,
hogy merre van a vágószoba.

Pár képkockát oly szívesen
elvinnék majd magammal hisz
nem lesz több ősz, színek sem
nem lesz ősz hajamban tincs.

A rendezőnek még nem intek.
Úgyse látná. Tüdőnk zihálna,
de nem tud már.
A vágószobában ér el minket
az utolsó rövidzárlat.

Nem jut be majd semmi nesz.
Nem lesz majd, ki számon kér.
A vége csak ennyi lesz:
egy túlexponált vágókép.

Csigaként kúszunk kifelé.
A Szajnába dőlt Párizs már.
Mi felejteni szeretnénk
az összefolyó stáblistát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.