Húzzuk a tavaszt magunk után
a rakparton, a parlamentnél!
Majd minden egyes pesti utcán!
Ha én jobbra, te balra mennél

gyorsabban érnénk talán körbe,
a tél sebesebben szaladna
el, s a téri fának karján szőre
kinőne. Egy szakadt szalag csak

a tavasz. Egyre nehezebben
húzzuk már. Tán elterül holnap.
Te üvöltesz, én berekedtem:

számban csak egy néma szó van.
Szivárvány szalagom elvesztettem
valahol magamban a hóban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.