A Balaton húgymeleg vízéből
halásztál már félholt katicákat
nézve a holdat amint sápad?
Neked is pont törött álladig ér föl

a tó vize. Fekete pöttyökön
láttad-e már csillogni a napot?
Gondoltál-e rá, hogy ott hagyod,
hogy a sima víz felszínén megdögöljön?

De a végén aztán mégis a partra
húztad, s nézted ahogy ott elterül.
Vártad, hogy szárnya a szelet kapja

s emelkedjen. Tán benned legbelül
a szíved a nem-tudás mérge marta,
hogy nem vártad meg, amíg elrepült.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.