Eljöttem megint, de most nem vagy itt.
Átvágtam az Astoria alvó forróságán.
Látványod úgy vártam, mint jeges fagyit
e pesti nyár sajgó, izzadó hátán.

Most ülök élettelenül. Nézem hűlt helyed.
Más áll ott, - ki számomra lényegtelen-
honnan mosolyod dörgölted, mint hűs jeget
hozzám a tegnapi, tomboló melegben.

Holnap is eljövök. Tán zápor száll majd le
a belvárosra, és akkor lehet itt leszel.
Arcod, s görbülő szád majd nálad lesz
kabátként a hirtelen jövő, pesti hidegben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.