Ha most megkapnálak tán más lenne...
Nem éreznék nem szűnő vörös vágyat.
Mint egy kirakós játék állnánk egybe
tájképet formálva, min minden domb bús,
bágyadt...

Ha enyém lennél valószínű nem lenne ilyen.
Az elérhetővé válás mindent elrontana,
s a szüntelen lázálmom rólad innen,
mint sötét tájról a szemtelen szellő
elrohanna...

Ha csak nekem lennél adva biztosan más
lenne: Nem tudom rosszabb-e, vagy jobb.
A dombon pattogó rügyek: mind vallomás.
Névtelenül. Kérlek a kirakós felett hagyj ott
várakozni...

Menj! Ne várd meg míg a vágy veled megfagy!
Ha csak ketten lennénk itt enyém lennél
a sötétben... S ha enyém lennél...
jaj, ha enyém lennél...
de nem
vagy...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.