Hová tűntél? Talán odahová mindig vágytál?Rózsaszirmos ágybanfekszel? Szívem, lelkemhúz hozzád, de földhöz ragad lábam.Az Utcaseprő kézen fog?Te fülébe súgod, szereteted titkait srózsa-avarba bújtok.Szelíd hárfával siratlak,téged lángoló Rózsa.Máris mentél, alig…

Hiába nincs is már régóta télmost belesüpped alvó arcomba,s emlékeztet, hogy volt ősz.Ősz, amikor elmentél.Szemem nem lángol. Megfagyottkönny hull belőle már csak.Tavaszhoz imádkozószempillákról lógó jégcsapok.Tenyerem ráncai kis utcák,miken a hideg végigszalad üvöltves az…

Az emberek, mint bús, őszi tölgyekállnak a metrón. Belül percenkéntkivirágoznak, majd újra eldőlnek.Az emberek, mint hangok egy kottábanállnak a metrón. Belül percenkéntmélyek és magasak furcsa váltakozásalesz úrrá rajtuk.Az emberek, mint kifogyott tollakállnak a metrón.…

Ha csukott szemmel járokcsak az igazat láthatom,különben csak magam áltatom,hogy a földből kinő egy árok.Ha befogom fülem nem halloma hazugságok halkan haladóhadait. Visszhangzik a falakonléptük. Magam süketnek vallom.A katonák árnyékát: az egyenesta hang és a kép a valóból…

A hidegben lebegő lehelet látszik.Az élet, mint végtelen sóhaj száll.Kopasz fejeken egy utolsó hajszál,mi ott marad majd a hűvös haláligs utána is. Fagyos fikciók énekelnekéjjel. A szájakból ki-ki nézelődnekfélénk füstfelhők, fel ne ébreszd őket.A nyugodt éjszaka ölében…

Szavak, amik kezdenek.Ajtót nyitnak félénken.Szavak, halott halk halakficánkolnak élénken.Szavak, mik a lámpafénynél is reszketve alszanak.Szavak, miket nem ért senkicsak tudják: jól hangzanak.Szavak, törött üvegpalackalján fontos üzenet.Szavak, cigarettákból azáradó kis…

Ma egy kicsit csonka a hold.       Ma egy kicsit előbb alszik a nap.Ma egy kicsit a park boldogabb volt.       Ma nem kicsit vagyok magam alatt.Ma egy kicsit kiöntöttek a folyók.       Ma egy kicsit a nap…