I.Minden fa rügyeit dobálja.Magamba szívom a cinegék dalát,mint egy hatalmas, virágzó dobhártya.A gardróbban alszik egy télikabát.Zöld-sárga-kék trikolor kokárdaa mező. A tavasz szétszórja szagát.II.Az emberek most az utcákra ömlenek,akár a sebesen áradó patakok.A táj…

Borzasztó békés a Duna-part ma.A vérző horizont, mint végtelenmosoly csillog. Nem vezetnek utak arra.A jeges víz tisztán csobog ereimben.Egy napsugár, mint haldokló csukaficánkol még, s közben egy másika fűszálakra borul, mint fehér csuklya.A földben most már a tavasz ás itt,a…

Egy cseresznyét tépek a fáról.Beleharapok, de nem érett.Hideg van. Én fázom, te fázol.Fekete felhők fekszenek fölénk,mint téli álmukra készülődenevérek. 

A fák fekete árnyékai most,mint buja, meztelen szüzekvonaglanak. A pislogó nap tüzetrak arcomon. A járdán a koszalszik. Egy magányos, piros tűzcsapkörbenéz, mintha az úttestenakarna átszaladni. Én úgy festemaz utcát a lapra, ahogy egy fűzfaegy szűz lány haját…

 Téglák a falban.      Mélyen alszanak, lassan olvadnak,     s egyre átölelik    e szivárványos        defibrillátort: Azerősödő léptű,       …

Tenger vagy, hol vágyam hajó.Szakadt vitorlám foltozza szemed:a mélykék víz, mely úgy szeret.Nem fújnak erre bús szelek,így nem mozgok. Süllyedek. Némavagyok. Karjaid fehér köveka fenéken. Harmonikus közeg,mire éjjel a hold karéjamosolygó ajakként vetül rá.A tenger még sima.…

A kutyák arcára rászáradt a magány,mint a visító, száradó ráncok.Nézem, hogy a nap szobám falánerőlteti az árnyék-táncot.Szemük beesett, a helyén egy lyuktátong: néma kutya-árnyak.Az impozáns keringő végét várjuk,ők halkan utánunk kiabálnak.Farkuk olyan, akár egy…