A stég úgy fekszik a Dunára most rá,ahogy tegnap én aludtam mellettem.Múltam pár elkopott egy forintos tánmiket e látvány csempészett a farzsebembe.Az itt hagyott, elfelejtett panelházak néznek engem s a kövek hada közülaggasztom rájuk szemem. Ma megvártammagam és így lelki hajam…

Itt vagyunk fáradtan, meggyűrvepólónkról is vízesésként izzadsághullik, s a gondjaink már eltűntek,mert jól tudjuk, hogy nincs vissza már.Itt vagyunk boldogan, boldogtalanulmosolygunk egymásra, s vízeséskénthullnak könnyeink. Nem haladhatunkmég tovább. Múltunk visszakérnéd?Itt…

Az őszi utca csendjébenhátamat érinti egy tenyér.Felpillantok, de nem értemnézek a tátongó ürességfelé.Kezemet felemeli egyláthatatlan, lágy erőS érzem az arcomba lihegahogy elered az üvöltőeső.Keringésbe kezdünks én félek tőle. Nagyon.De érzem: ez az erő…

Mindegy már, hogy szívedbarokk körmondat, vagy betű,mert a szénakazalbannincs is már ott a tű.Egy karnyújtás a sok emléks mégis oly távoli márhogy összetartott nemrégaz ősz, ez a múló táj.Egy fényév a sok pillanatmind itt bennem szunyókál,mint a pislogó pirkadatnekem az is…

Minden emlékünk kávé s te tejszínhabot raksz rá s fahéjat, én pedig most úgy érzem,hogy cukor nélkül kortyolom már rég fanyarú arccalA dohányboltban, ott az út végen.Minden emlékünk használt zsebkendő, amibe egyszer-kétszer még orrunk belefújjuk,de tudjuk, hogy már rég a…

Nagy ricsaj volt, a körút fái közöttmikor lassan elindult a nap lefele.Az úttesten egy pocsolya vörösbe öltözöttS fejest ugrott bele egy fa irigy levele.Egy szemetesbe hullott a nap utolsó sugara.S rám fújt a szél még egy-egy szép gondolatot,de most szélcsend van, már nincs…

Megyek s meg nem állokkeresem tereken, kutatom utakon!Az égben repülök, a földbe ások,kaparok mélyre. Ezt nem érthetik mások.Nem állok meg, csak megyekkutatom tereken, keresem utakon!Mély medencék alján, s magas hegyektetején. Csak én ne "mások" legyek.Nem állhatok meg! A…

A levelek a földön: szép színpompaS kihaltak az utcák így négy fele,csak egy tavasz-lelkű alak ténferegS lába ütemet lép, mint a szinkópa.A természet öngyilkos lett már.Esik az eső, s tűz a nap.Ketten ülünk most egy fűz alatt.A táj is vörösbe vedlett már.A parázsló korong…