Eltörtél bennem, mint egy virágcserép. Nem lassan repedtél. Hirtelenzuhantál a betonra. Minden kint rekedtaz esőben, mi sírva szitál felénk.Eltörtél bennem, mint egy üvegpohár.A víz kiömlött. Szerteszétfolyt. Az Ősz átadta nekünk herpeszét.Télen jöttél s oly üres…

Az alkohol maga az életönműködő photoshopja.Mitől tegnapunk a mábanszebbé lett.Ha a téli fákról bú folyikmegértően átölel. Közben észrevétlenülvág belém a húsomig.A kék függöny, ami mögötta valóság bújik el.Sűrűn lakatlan szigethova lelkem ma kikötött.A szürkülő…

Rám mosolyog este ezer sárga szeme.A köd mögé bújik, mint szemérmes aktmodell.A szél süvítése most füleimnek zene,akár a villamos kattogása.Ölében alszom els föl se kelnék már. A Duna mint örömkönnycsordul végig arcán. Én tudom: a pillanathogy megfogja kezem, nem tarthat…

A szobában csönd van. Gyertyafényül a papíron. Kint a vihar tombolÜvöltve, sikítva tör be. Elkap ésÖngyilkosságot kényszerít ki a tollból.Kinyitom a szám, hogy elküldjem. Helyettebelém zuhan azon át s bennem lesz nagyobb.Bénító csapást mér most a fejemreS én bambán fekszem,…

tegnap kimentem a park melléés emlékeinket beledobáltam aszelektív hulladékgyűjtőbeígy csak a semmi vált kézzelfoghatóváaztán rájöttem, hogy az aranyszárnyúemlékeket nem szabad elengedni sohaezért visszamentem és kiturkáltam azösszeset abból a fénylő ürességbőlközben az…

Felhők táncolnak a nap körül:Egyszer bújtatják, máskor felfedik,közben lassan esteledik.Az Ősz ma a halálnak örül.A madarak szétestek. Csak tollukathagyták itt és egy emléketdalukról. Az elmúlásban az Ősz eltévedt.A Tél késsel kezében jól mulat.A fény száz szilánkra…

Sötét ez a folyosó.koromsötét. A csempérevalószínű valami víz ömlött.Nagyon csúszós. Vigyorgóvirágok hajtanak a csempékrései közt s lehullajtjákleveleiket a földre.Tán rózsák lehetnek, táncsalánok. A lényeg, hogyszúrnak. Nagyon szúrnak.És itt jössz velem szembe.Ezen a…

Még le se esett az elsőhó, de már előre látom,amint dobáljuk egymástlatyakkal csuszkálvaa sáron.Még le se esett az elsőhó, de már előre érzemmeleg érintésed a hideg padon. Ott ülünk kéza kézben.Még le se esett az elsőhó, de már előre látomaz olvadó pelyheketeltűnni…

      A…

Az ég olyan most, mint egykék papír. A színek szélesskálája. Az alja szinteazúr, a teteje az űr. Véresalján még parázslik a naplángja, mely csókot dob a haza-felé tartó munkáslányok kezére.A fák fekete ágai úgy hajolnakbele, mintha a tengerben fürdenének.A hideg csókolja…