A városra, mint felrázott kólás üvegbőlömlik a feketeség és a pezsgés. Szénsavas.Az utcákon kézen fogva lép a szürke hő,s a zaj. Amolyan félrenyelt félszavakszűrődnek a metróból a Bajcsyra.A busz, mint a tavasz száguld végig a bel-városon, útját egy zöldhullám írja.A…

...és akkor, ott megintt megláttalak.Ismertelek valahonnan, régről.Egy sima kézfej, egy puha alak.Vacogni kezdtem a melegségtől,mit bús barna szemed árasztott.Rám néztél, mintha ajtót nyitnál,s bent egy fekete-fehér szobacsak, mégis vonzó álmos színpár.Egyet előre léptem.…

Harminc év körüli szegény,szakállas ül a Szentlélek téren.A magány, s társai korhadtteste csillog a szemén.Kéreget egy kannás borért,de már szebb életért nem.Sikít a tél. Az elsöpört hóa járda mentén fekszik, akárigényesen húzott kokain csíkok.A félig befagyott fehér…

Sűrűn áthúzott kezdősor. Sánta bevezetés a témába.   A főgondolat, az ihletadó Körülbelül a fogantatás pillanatában létrejövő formai, tartalmi megfogalmazása.   Egy félresikerült konklúzió, vagy elrontott végkifejlet. Egy jól hangzó lezárás.

A múltból mára tán nem marad más,csak mély merülés, mi pusztán oka magányra. Minden óra kalapács,s a napok fehér musztángok.Lábuk mögött mély az árok,s benne a negatív szárnyú atom.Én Dopplerként a jelenben állokés a mélyülő nyerítést hallgatom.

Tegnap éjjel a Berlin-Budapest expresszen elolvastam egytaget"Long live Hitler"...Valahogy így szólt, ha jól emlékszem.Német, vagy magyar írhatta MindegyMost hazatérve a pályaudvaron a peronon nagyapám kinek két testvérét németek ölték meg a világháborúban…

Lelankadt vagy. Előttem ülsz.Arcod gyötört, ráncos. Hajadkihullott. Sűrű szempilláid alattfájdalom csillog. Berepülsza városba az ifjú tavasz halkszavával, s körbenézel.Az esztendőkkel penészedsz.Szemedben az ihlet kihalt.Ellep az utcán a zaj, a füst,így a várost némán itt…

Ültünk. Te, s én maradtunk.Vállamon hevertél álmodva,hogy valahol a távolban,bolyong az idő céltalanula görnyedező hegyek között.A völgyekben szállt a sóhaj,s madarak kontúrja olvadtaz égen, majd összeütközött.Minden szavam kulcslyuk,Bennünk vér lett a szálka már,tán az is…

A fák lombjai sötét árnyak. Amolyan   süketnéma társak.  Nyugodt minden, kivéve az álmából    ébredő szél sikítása,   s a félbeszakadt hold most mélyen  belemerül e sikolyba.Egymásra görgeti a köveket a Duna,  mintha tüzet…

TaszításTaszíts el önkívületi állapotbanvagy hagyd, hogy álljunkegymással szembe. Nézz, sértsd meg: mosolyod miattgravitálunk!Tudom... Mások vagyunk,tán két féktelen ellenpólus,két mágnes. Így vonzolengem akaratlan! Mintszürke mókusmászom rajtad, s csodállak:Odúid, lassan…

Ha elmész, türelmetlenül kopog  a tél. Vándormadár vagy?Ujjbegyeim féktelen csapódnak  szobám fehér falára.Ha elmész, zavart agyamban  kopogni kezd egy távíró,és lábaim céltalanok, mintha  megszűnne a gravitáció.Ha elmész, minden üres kicsit  még…