Túl úsztunk a bójákon,a lábunk már rég nem ér talajt.Az évek hínár korbácsok,csomózódnak a víz alatt.A szerelmünk szinte súlytalanitt. Ez nem csak a fizika törvénye.Alattunk emlékek, mint siklók suhannak.Elmerülünk a hínárok zöldjébe.Fejünk fölött fehéren…

Tulipánok nyílnak mellkasodban,az enyémben rózsák virágoznak.A kimondhatatlant eldadogtamés egymásból széttört szilánkokathúztunk ki. Szirmaink százávalszórtuk epedve egymásra.Szétütötted szívemen a szájzárat,s én a hervadásod elvágtam.Kancsóként öntözöl minden…

A valóság kanyargó kertek alatt másziknégykézláb, mint megviselt, sáros katona.Az ég még magában elszámol százig,majd örökre bezár e sármos kaloda.A bűn a csatornákba csobogva csorog.A fák kézen fogva állnak, magányosan,mint összefüggéstelen végtelen verssorok,mikbe…

Ketten : egy lábak nélküli asztallapvagyunk egy mezőn, hol a bárányok hallgatnak,s velük hallgat a táj is.A természet apró rezdüléseire rendreráhúzunk valami paranormálist.Ketten: egy istállóban alvó szénaboglyavagyunk. Mosolyunk a néma táj széttaposta.Földre ömlött kis…

A földből maró méreg csörgedezika fákba, mik részegen dülöngélnek.A tavaszt örjöngve öklendezikmagukból. Most törött énekbugyog a madarakból. A kukacokcsőreikben újra életre kelnek.Villanykapcsoló után kutatoka semmiben. Minden túl feketeés üres. Minden túl néma, deegy…

Szakadatlan, fáradatlan futni csak is akkorlehet, mikor menekülsz, mint vas gitár lágy akkordelől, és a szembeszélbenszépséget is találsz.Pengetők az utad mentén:mindegyik kis halál.Húrjaidat pengetvén majdvérezni fog ujjad,de zendítsd saját dalod,csinálj a régiből újat!Őseid…

Az utcalámpák kialudtak.Csak egy házban égnek fények.Egy halk, üres szobábanfelrobban egy néma lélek.Az ablakban áll. Szikrákat szór szíve: szerény sorokat.Az ablakból az utcára néz,mi semmitmondón, komoranmosolyog vissza kényszerből.Szíve lángja szájáig lobban,de ott fogai…

Hóangyalok fekszenek a földön. Halottak.Átvágtatunk rajtuk lobogó szívvel maholnap.Szárnyaikon földre hullott fakó töltényekcsillognak. Megszűnnek a törvények.Lángoló szívünk megolvasztja fejük,ahogy átszaladunk felettük kézen fogva, együtt.Üres testüket lassacskán…

Az ujjakról csörömpölve hulltak a hóbaa valóság gyűszűi. Talpunk alatt a holnapvégtelen végletté esett szét. Remegőlábakkal állunk. Túl tiszta a levegő.Szirénák hangjai harsognak a téren.A fák vetülete ma túl szép s szabályos:belül rágja őket egy fáradt, fázó féreg.A…