Kell a sötét! Hagyjatok! Egyedül.Hagyjatok falak. Ne sugdolózzatok.Elmebeteg vagyok. Mit tettem?!Hagyjatok gondolatok! Szavak!Alakok! Formák!…

Húzd a nótád Cigánymíg hegedűdre rá nem lépnek!Ez itt a magyarország!Hazája az álszentségnek.Írd a versed Zsidó,míg el nem törik a kezed!Ez itt magyarország!Itt nem értelem vezet.Idd a söröd Német,míg korsód falhoz vágják!Ez itt magyarország!Nevetnek a máglyák.Hord a…

Magyarhon. Végtelen puszta.Kihalt tájak, tehén-hugyszag.Az alföld alkonyati ürességea szívünk üressége.Magyarhon. Füstölő városok.Égig érő szemétben gázolok.A hajléktalanok remegnek éjjela szívünk is remeg éjjel.Magyarhon. A Balkán ráncos kezeölel s lassan eltör. Nem…

Úgy tűnik végtelen a téglafal.Ahogy látom a semmibe tarts ez a végtelen síró néma zajmi tövében aludtmeghal.Vörösen izzó darabjaihorkolnak. S az öreg téglákonmegjelennek néha kalandjaik.Az újakat kerülgeti arémálom.Beépítésre várva reszketmegannyi nemesen vöröslő.Új…

Gyere... Gyere velem kézen fogva. Nézzük a virágok hervadásátásítozó sziklakertünkbens az örökzöld szelek ergya táncát.Gyere... Gyere velem kézen fogva.Fehér fürdőnk csempéjén vértócsák,hiába sikáljuk reggel, este,itt mit sem ér a méltóság.Gyere... Gyere velem kézen…

Egy perc alatt minden összetörött,de úgy érzem valamiért, hogy mindenmúló gondolat, érzés...Egyszerűen MINDENörök.

Köztünk ez csak rövidzárlat,vagy végleg kialudt a lámpa?Szentjánosbogarak tömik szádatszívem sötétjében állva.Kicsavarni a kiégett villany-körtét képtelen vagyok. Remeg kezem.Ahogy kerülget a masszívbaja lámpáról megfeledkezem.Nagy lesz így a villanyszámlaS tudom jól, hogy…

Én futok. Te elkapsz.Te futsz. Én elkaplak.Ezt csináljuk minduntalan.

A te szíved áram járta,míg az enyém voltmérő.De úton van az áfás számlaHisz ami nekem volt-égőaz neked még vakítónvilágító izzó,melyből cikázik a taviró-zsaként fehérlő, hízófényözön. De semmilyen lámpanem ég örökké. Csillapodik lángja.A múló fény…

Hova tűntél? olyan gyorsanmenekültéltán a poshadtösszeomló világ elől?Mert te tudtad,tudtad, ledőla huszadikszázadban azaz erkölcs éscsak a panaszmarad és asírás amíga halál eza szép gésaátöleli és csöndesenelaltatja.Én csöppet semismerlek, bárminden versedszívemnek…

A tengerparton fekszikegy fehér madár félhullája.Szívét bogarak eszik.Csak azé, aki megtalálja.Féllába egy szikláról lógs a tenger már az övé,ahogy hálót fon a barna póks fejest ugrik a sötéta sós vízbe. A hullárólsírva sírba ringatják a tetveket morgó hullámok.Elönti…

Rosszul adtad meg a paramétertés így nem találkoztunk helyette,frontálisan ütköztünk. Az a B-tervhogy nem törünk össze elvetettminket. Nagy volt a fékcsikorgásrészedről. Én padlóig nyomtam, ha márígy alakult. Az a pár kézipoggyásza csomagtartókból ömlött alánks tartalmuk:…

Eltörtél bennem, mint egy virágcserép. Nem lassan repedtél. Hirtelenzuhantál a betonra. Minden kint rekedtaz esőben, mi sírva szitál felénk.Eltörtél bennem, mint egy üvegpohár.A víz kiömlött. Szerteszétfolyt. Az Ősz átadta nekünk herpeszét.Télen jöttél s oly üres…

Az alkohol maga az életönműködő photoshopja.Mitől tegnapunk a mábanszebbé lett.Ha a téli fákról bú folyikmegértően átölel. Közben észrevétlenülvág belém a húsomig.A kék függöny, ami mögötta valóság bújik el.Sűrűn lakatlan szigethova lelkem ma kikötött.A szürkülő…

Rám mosolyog este ezer sárga szeme.A köd mögé bújik, mint szemérmes aktmodell.A szél süvítése most füleimnek zene,akár a villamos kattogása.Ölében alszom els föl se kelnék már. A Duna mint örömkönnycsordul végig arcán. Én tudom: a pillanathogy megfogja kezem, nem tarthat…

A szobában csönd van. Gyertyafényül a papíron. Kint a vihar tombolÜvöltve, sikítva tör be. Elkap ésÖngyilkosságot kényszerít ki a tollból.Kinyitom a szám, hogy elküldjem. Helyettebelém zuhan azon át s bennem lesz nagyobb.Bénító csapást mér most a fejemreS én bambán fekszem,…

tegnap kimentem a park melléés emlékeinket beledobáltam aszelektív hulladékgyűjtőbeígy csak a semmi vált kézzelfoghatóváaztán rájöttem, hogy az aranyszárnyúemlékeket nem szabad elengedni sohaezért visszamentem és kiturkáltam azösszeset abból a fénylő ürességbőlközben az…

Felhők táncolnak a nap körül:Egyszer bújtatják, máskor felfedik,közben lassan esteledik.Az Ősz ma a halálnak örül.A madarak szétestek. Csak tollukathagyták itt és egy emléketdalukról. Az elmúlásban az Ősz eltévedt.A Tél késsel kezében jól mulat.A fény száz szilánkra…

Sötét ez a folyosó.koromsötét. A csempérevalószínű valami víz ömlött.Nagyon csúszós. Vigyorgóvirágok hajtanak a csempékrései közt s lehullajtjákleveleiket a földre.Tán rózsák lehetnek, táncsalánok. A lényeg, hogyszúrnak. Nagyon szúrnak.És itt jössz velem szembe.Ezen a…

Még le se esett az elsőhó, de már előre látom,amint dobáljuk egymástlatyakkal csuszkálvaa sáron.Még le se esett az elsőhó, de már előre érzemmeleg érintésed a hideg padon. Ott ülünk kéza kézben.Még le se esett az elsőhó, de már előre látomaz olvadó pelyheketeltűnni…

      A…

Az ég olyan most, mint egykék papír. A színek szélesskálája. Az alja szinteazúr, a teteje az űr. Véresalján még parázslik a naplángja, mely csókot dob a haza-felé tartó munkáslányok kezére.A fák fekete ágai úgy hajolnakbele, mintha a tengerben fürdenének.A hideg csókolja…

A bordélyház örömlányai közül:a magányos, ráncos, szifiliszes.A tegnap dicső trónján: az Ősz ül.Az üres utcán eldobott cigicsikkek.A régi társasház alvó ablakai.Egy ütött-kopott bézs Lada,hogy a tátongó jövőben még hall valaki.Bús, magányos özvegyasszony szép dala.A…

Úgy ütköztünk frontálisan,hogy mindkettőnknek szíve: Ősz!Nyárból a tavasznak táviratS felettünk mindkettő szinte győz.Én ismerem a szövetségeda levelekkel, hogy bekeríts,de szívünkben egyesévelhajt ki most a lila kikerics.Szívem: rád illő ruha, elhasznált.Az Ősz: ez a hideg…

 …