Sűrűn áthúzott kezdősor. Sánta bevezetés a témába.   A főgondolat, az ihletadó Körülbelül a fogantatás pillanatában létrejövő formai, tartalmi megfogalmazása.   Egy félresikerült konklúzió, vagy elrontott végkifejlet. Egy jól hangzó lezárás.

A múltból mára tán nem marad más,csak mély merülés, mi pusztán oka magányra. Minden óra kalapács,s a napok fehér musztángok.Lábuk mögött mély az árok,s benne a negatív szárnyú atom.Én Dopplerként a jelenben állokés a mélyülő nyerítést hallgatom.

Tegnap éjjel a Berlin-Budapest expresszen elolvastam egytaget"Long live Hitler"...Valahogy így szólt, ha jól emlékszem.Német, vagy magyar írhatta MindegyMost hazatérve a pályaudvaron a peronon nagyapám kinek két testvérét németek ölték meg a világháborúban…

Lelankadt vagy. Előttem ülsz.Arcod gyötört, ráncos. Hajadkihullott. Sűrű szempilláid alattfájdalom csillog. Berepülsza városba az ifjú tavasz halkszavával, s körbenézel.Az esztendőkkel penészedsz.Szemedben az ihlet kihalt.Ellep az utcán a zaj, a füst,így a várost némán itt…

Ültünk. Te, s én maradtunk.Vállamon hevertél álmodva,hogy valahol a távolban,bolyong az idő céltalanula görnyedező hegyek között.A völgyekben szállt a sóhaj,s madarak kontúrja olvadtaz égen, majd összeütközött.Minden szavam kulcslyuk,Bennünk vér lett a szálka már,tán az is…

A fák lombjai sötét árnyak. Amolyan   süketnéma társak.  Nyugodt minden, kivéve az álmából    ébredő szél sikítása,   s a félbeszakadt hold most mélyen  belemerül e sikolyba.Egymásra görgeti a köveket a Duna,  mintha tüzet…

TaszításTaszíts el önkívületi állapotbanvagy hagyd, hogy álljunkegymással szembe. Nézz, sértsd meg: mosolyod miattgravitálunk!Tudom... Mások vagyunk,tán két féktelen ellenpólus,két mágnes. Így vonzolengem akaratlan! Mintszürke mókusmászom rajtad, s csodállak:Odúid, lassan…

Ha elmész, türelmetlenül kopog  a tél. Vándormadár vagy?Ujjbegyeim féktelen csapódnak  szobám fehér falára.Ha elmész, zavart agyamban  kopogni kezd egy távíró,és lábaim céltalanok, mintha  megszűnne a gravitáció.Ha elmész, minden üres kicsit  még…

Szemem komfortos szállásalett falfehér arcod beszippantóbája. Titkok fénylenek benne,mint kertes házak mállásaután a vakító, gyönyörű üresség.Szemeid: két őszi levél, s felettük hajad: a felkelő nap.Néma vonzalmad a végtelen ég.Mosolyod... mosoly... mos...Fogalomtáram üres…

A lövészárokban most gyengetestek félholtan fekszenek.Az égre nemrég vér fröccsent,majd lassan sikító este lett.Egy gyertya csonkja kitartásuk,s egyre rövidül a kanóc,ha találkozik pillantásuk.Izzadnak, mint áradó folyók S megsebzett fejük fölötta korok hullámai csapnak…

Harminc éves vagyoka városligetben sétáloks egy fát keresek melyhezifjú-gimnazista koromba úgysimultam mint egy születéstváró embrió ősz volta fa a szél dúdolt az édes eső után egy balladátmintha most is hallanáma szelet és látnám a magas szivárvány tölgy visszafogottde…

A jelzőlámpák villognakkonstansan, sárgán,mint kicsi, kerek lézernapok.A fényüktől eltörik aszínes márvány.Egy fekete felhőt, mint kézzel varrottpamut pulóvert húz az égmagára, mi mellszőrét a csillagokateltakarja, s csak falfehér fejea hold látszik.Sugarai potyognak, mint…

A téren vöröslő betonszobrok:arcukban alszik, vagy bujkál a pír.Az utcai kukák zöld bokrok,s virágzik bennük az újságpapír.A széllel szendén szálló színes zacskók csakvirágok korai, gyenge szirmai.Tavaszi záporból ottmaradt tócsa:egy felborult sörös doboz.Vakond túrás a…

I.Március van. Szögek repkednek.Megmerevedett koppanások.Zörögve alszik az avarban egykalapács. Két kézzel hóban ások.II.Március van. Üvöltve forog a fagyban egy kalap, s egy szakadt cipő.Sóhajok alszanak. Utolsó sóhajok.Rájuk már nem maradt idő.

Az ősz ömlő, alvadó véregy nyílt sebből. Lassan szárad,s míg a karomon végig érbíborra festi a szőrszál-fákat.

I.Minden fa rügyeit dobálja.Magamba szívom a cinegék dalát,mint egy hatalmas, virágzó dobhártya.A gardróbban alszik egy télikabát.Zöld-sárga-kék trikolor kokárdaa mező. A tavasz szétszórja szagát.II.Az emberek most az utcákra ömlenek,akár a sebesen áradó patakok.A táj…

Borzasztó békés a Duna-part ma.A vérző horizont, mint végtelenmosoly csillog. Nem vezetnek utak arra.A jeges víz tisztán csobog ereimben.Egy napsugár, mint haldokló csukaficánkol még, s közben egy másika fűszálakra borul, mint fehér csuklya.A földben most már a tavasz ás itt,a…

Egy cseresznyét tépek a fáról.Beleharapok, de nem érett.Hideg van. Én fázom, te fázol.Fekete felhők fekszenek fölénk,mint téli álmukra készülődenevérek. 

A fák fekete árnyékai most,mint buja, meztelen szüzekvonaglanak. A pislogó nap tüzetrak arcomon. A járdán a koszalszik. Egy magányos, piros tűzcsapkörbenéz, mintha az úttestenakarna átszaladni. Én úgy festemaz utcát a lapra, ahogy egy fűzfaegy szűz lány haját…

 Téglák a falban.      Mélyen alszanak, lassan olvadnak,     s egyre átölelik    e szivárványos        defibrillátort: Azerősödő léptű,       …

Tenger vagy, hol vágyam hajó.Szakadt vitorlám foltozza szemed:a mélykék víz, mely úgy szeret.Nem fújnak erre bús szelek,így nem mozgok. Süllyedek. Némavagyok. Karjaid fehér köveka fenéken. Harmonikus közeg,mire éjjel a hold karéjamosolygó ajakként vetül rá.A tenger még sima.…

A kutyák arcára rászáradt a magány,mint a visító, száradó ráncok.Nézem, hogy a nap szobám falánerőlteti az árnyék-táncot.Szemük beesett, a helyén egy lyuktátong: néma kutya-árnyak.Az impozáns keringő végét várjuk,ők halkan utánunk kiabálnak.Farkuk olyan, akár egy…

Ülök a parton.Nézem a Dunát, ahogykavarognak a habok. A csobogása mostsejtelmes sanzon.A parton ülök.Végre tavasz van.Énekelnek a madarak,s ahogy hangjuk szétesik,én félénken fütyülök.Ülök a parton.A rügyeket, mint nyers szalonnákatkezemmel: e korhadt ággal a kialvó…

Kicsit minden újitt a félig ősz parton,hol a szakállas szél fúj.A szembeszél űz.Minden rügy karton,a tavasz csak egy buja szűz.Megszólítja a lágy szavúta fagy, most utoljára.Lábuk alatt: nyíló virágoks poros út.Itt a váltás, aszemtelenül fiatal.Vállán kis Jézusokkal…

Én az űr vagyok!  Verseim: heves orkánok,s erőtlen széllökések:fodrozódnak a tengerena habok.Én az ősz vagyok!  Verseim: lehulló, lágy-színű levelek,s fehér bárány-felhők, mik takarjáka napot.Én a föld vagyok!  Verseim: művelt termőföldek,s sikítozó…