A Duna ma valahogy   visszafelé ömlik.Sóhajok a szavakon:   tavasztól az őszig.Egy kalapács most lágyan  átölel egy szeget,amíg a víz magában   feloldja az eget.A folyó felett forog,   repül a só.Sok nyíló virág zokog.  …

Szétszakadtak a verseim:nincs logika, okozat,s nincs okEgymás haját tépik a bárpultnál,részeg motívumok.A fehér, foszlóvakolat körbenéza képeken.Önnön rímemben,mint morgó mozaiklassan véglegszétesem.Látom a szelet:vöröslik. Jobb karjávalinteget,megmarkolom a hangját.Bezárom…

A színek halvány szandálokbanszaladnak most Pesten át.Felgyulladnak az álmokban,majd mind megfojtja önmagát.Öröm csöpög a sárga házakfalairól fekete pocsolyákba.Sok madár dalolva lázad.A bús patakok csobogásamosollyá válik fülünkben.A szánk néma, s nem mozog,ahogy Pestre…

Settenkedve suhantál szívembe, holTudtodon kívül, ágyaztam meg neked.Egy pötty vagy a palettán, a legszínesebb folt,Mert lemenő nap hajad, s tengerkék a szemed, melyLáncokat ver kezemre. édes láncokat.Egyszer majd, ha tán ágyadba látogatszRáfekhetsz, s itt aludhatsz…

Fadeszkákon lépdelve egy karóval jöttem.Köröttem megőrült az április. Szívem hideg.Titkokat üvöltve, melyeket nem mondtam senkinek.A sínek között írok most a Nirvána-ködben.A boldogság énekese nem vagyok. Nem én!A plakátok magányát dalolom csak eztán,így eltévedt lovas…

Hajad bíbor, őszi levélegy mély-kék tenger felett lebeg,miben olykor csillognak a ledek.Mint vak bohóchal, úszom beléd.Oly sima, s oly szép e víz.Háton fekszem, a nyugalom dúdol.Boldog vagyok a maró bútól,hogy ismeretlen tengeren evezem.Holnap nem látlak. Nézlek is.Fogaid: fehér…

Arcomba hajolnak a kopasz füzekágai. A természet s én: furcsa színpár.Bár fényesen, feketén fog tintám,betelt már a szakadt füzet.Az ősz talpunk alatt tipeg.Minden, mi szűk volt most túl tág:a semmiben vacognak a színek.Bár az arcomba csap minden ágkezem nem éri semelyiket,mert…

A szívemből nő ki a kezem.Közelebb húzom a horizontot.A tér tegnap magából magányt ontott.Én az emberekről ma megfeledkezem.A nap most nyalogat nyelvével.Túl sok végtelent látok itt,s ahogy megfognék minden távolit,a közelieket pont elvétem.A szememben a horizont felbődül.Hol a…

A pirkadat ráborította söréta városra, mi vidáman nyitogatja szemét.Világít nagy kupacokban az utcán a szemét.Én szobámban alszom. Itt minden sötét.A magány, a bú és a félelemnekem végül haszon lett.S bár csonka szegény kis életem,így bizonyosodunk arról meg,hogy nem…

Gyakran látlak hazafelé.Szemedben őrzöd a csendetmindig. Mély titkokat tartogatsz,s közéjük tekintetem csened.A szíved talán tar-kopasz.Gyakran látlak hazafelé.Szád nem mozdul, tested néma.Szemeid egy őszi avarlevelei, mikbe beleugrok én mais. Bár megfulladok, nem zavar.Gyakran…

Kicsit túl korán vagyok ma ébren.Nézem, hogy a pirkadat szétfolyikaz égen.A fákat széttépi a reggeliszél.A tovatűnő sötétség hozzámbeszél.Az ablak kis résein beordíta vihar.A hold most, mint apró, elalvószivar-vég fénylik. Az utcák üresek.Csak párlámpa gyullad, amúgy…

Tél van.Takaróm alatt félálombana hazug csendet magamhozölelem. A szavak mostkibugyognaka száján. A két szemekét magányos, különállócsillag fényévekre egymástól.Egyedülvagyok vele. A nap sem vetítimár földhözragadt árnyékom.A fagyos járdákon a tett megcsúszik a…

Semmi sem maradandó.A maradásod sem maradandótalán csak a folytonostávozásod azamikor az idő felemeli gépfegyverétés apró lyukakat lő a napbamajd az vérével beborítjaaz egész horizontot afelhőket szurkáló hegyek fölöttmaradokmegyek jövökfapadokroskadoznak a kidőlt fákalatt…

Téli, édes csend alszik a szemedben.Csillagok gyúlnak ott, s hópelyhekolvadnak. A fehér éjben csillogó termek.Csillogó tánctermek. Belemerülökaz olvadó hóba. Néma keringőt járunk a szemedben.Téli, édes csend alszik a szemedben.Szeretlek.

Elfogyott a Beer! Ó Christ! (C)iánmarad csak az igaz embernek.Arcod valódi látványa híjánmondhatom-e hogy "szeretlek"?Mért ne? Esténként az ágyamonülve mindig egy barátra vágytam,ki előtt verseim vállalom,S whiskyvel koccintja a pálinkám. Naés az élet kalapácsának…

Megfagytak mind.Egyszer sem sütött még a nap így, mégsem olvad a táj.Fekete a fagy. Mindenki fél, vagyattól tart, hogy hideg télben rózsát talál.Galambok szállnak a hóba, de így láthatatlanná vállnak. Atavak befagytak, s a színes halaka jég alatt a tavaszra várnak.Kalapácsok,…

Csókot nyomott arcomraa huszadik század szája.Nyelvem: forgó zetor amúlt fűszálát kaszálja.A téli teraszra ereszeklógnak, miken lefolyikpár csepp -miket megfogoks nem eresztek-egészen a betonig.Megcsókol, s szemembenegy apró szikra tűzzé lesz.A korhadt feledés füvéhezegy kis…

Tartalmatlan tartalom tölti telea telet.Megcsillan az ajkamonegy hópehely, s velekis zeneérkezik.Jégtáblákat visz aDuna vize.Nehezek.A szél fújna vissza,messze viszema beton keresztet.A beton keresztet,mi a jégtáblákrazuhan.     (Összetörnek)Nem ereszteszte szép…

1. SzületésSíró, magukat összepiszkítócsecsemők folynak tollambóla papírra.A sors írjahogy melyik szívben, hol landola fekete, fakó tiszta szó.2. TélTermészet: te szemérmetlen!Meztelen vagy. Szakálladnakszálai néha eltakarnak,de takard magad szerényebben.I. Hideg örömFiatalok…

Férgek kúsznak a magyar zászlón,a kokárdákat molylepkék rágják.Hajléktalanok a tavaszt várják,elpárolog a liszt a padláson.Patkányok másznak tobzódó tetemekközött. Hegedűk s pajeszok sírnakturulok karmai között a sírban.A vakság s konokság mindent betemet.Az értelem…

Tizennyolc néma, rövid láncra vertkutya ugat. Az idő táncra kelt.Forgó homokórákban homokvihar támad.Tizennyolcan vannak. Egy vonatra várnak.A járdán tizennyolc liliom nyílik.Nyílként vágnak a húsba a szívig.Egy megütött hangvilla tizennyolcszor rezeg.Kaviárért nyúlnak a…

Ennyi kellett:Kék csíkos füzetekbe írni,amit csak én tudhatok, de mindenkitud. Gyertyafénynél egy papírraszavakat sírni.Ennyit akartam:Kis repedések résein nézni a nagyvilágot teljes tükörképében.Kiszáradt folyók medrében úsznis elaludni viharfelhők alatt.Ennyit szerettem…

Nevető, aranyos csecsemőmászik az utcán. Oly ártatlan.Szívében apró kis mese nő.A haja virágzik szálakban,szemében pocsolyák száradnak.Mosolyogva, mezítláb besétált.Más volt, mégis ugyanolyanmeztelen deréktájt.Félmeztelen, fülledt fiúcskafutkos az utcán. Teste izzad.Szúrja…

Túl úsztunk a bójákon,a lábunk már rég nem ér talajt.Az évek hínár korbácsok,csomózódnak a víz alatt.A szerelmünk szinte súlytalanitt. Ez nem csak a fizika törvénye.Alattunk emlékek, mint siklók suhannak.Elmerülünk a hínárok zöldjébe.Fejünk fölött fehéren…

Tulipánok nyílnak mellkasodban,az enyémben rózsák virágoznak.A kimondhatatlant eldadogtamés egymásból széttört szilánkokathúztunk ki. Szirmaink százávalszórtuk epedve egymásra.Szétütötted szívemen a szájzárat,s én a hervadásod elvágtam.Kancsóként öntözöl minden…