Hallom az esőt. Csörömpöl, mint a vasa leveleken, mik megrogynak alatta.A tavasz reszketve bújik a falakba.Magányára marad megint az avas.Sűrű esőcseppek fedik be a lámpát.Valahol messze tombol Zeusz. Míga betonon egy-egy pocsolya elúszika csatornafedelek a fulladást várják.Hirtelen…

Itt fekszünk. Folyton egymáson.Az ablakok mind zárvanehogy a meggyfa belásson.Számra olvasztott száddal.A TV csak, mi fénylik még.Hangja a kopogássalösszeolvad, s félig szépmuzsikát komponálnak.Te lettél a meleg ágyam:takaróm, és párnám is.Amúgy mindig erre vágytam,hogy magadra…

Belőled magamba pár bútort áthozok.Némelyik szétesik. Csináld magadmódra szerelem őket. Árbócoka függönyök. Eszembe jut: imádtalak,mikor nálad - akkor a még az összeszerelt -kanapén feküdtünk, s azt dadogtam,hogy holnap az új lakásban körbe megyek.Most itt áll a gangon…

A fám napozik: Nyugatra néz.Furcsa fény-árnyék játék ez.Az alkony most egy film, mi kész.Esőszag terjeng, hogy átérezd.A leveleken nemrég, még kopogott az eső.Most mind némán szárítja magát.Megölel mindent az utolsó leesőfénycsóva. Hideg lesz minden faág.Újra csöpög. Csak…

Úgy állsz ott, ahogy én állnék:az elmúlás néma ölében,egy magányos mezőn középen,hol soha sincsen szélárnyék,megtörten, gyűrötten, egyedül,a vájatok mélyülnek kérgeden,s felkúszik rád is a félelemha ágadra cinege repül.Leveleinket el kell hagynunk.Megálltunk. Nem…

Más a Duna-menti töltés.A betonra nézz csak le!Hány új árok, mennyi törés!Utoljára? Még ma ne...Jöjjünk el még egyszer! Nézzükvirágunk hervadását.Forró érzelmeink nélkülőszünk végső adását.Elrepült nem egy évszak ittfelettünk, s halk neszek.Ma a bús szél…

Tele lett tőled a C meghajtóm.Te vagy az összes rendszerfájlom.Most törlődj ki. Csak egyszer fájjon.Ülök az ágyon ébren. Alvóállapotban a gépház rezeg.Mondtad már, hogy a ventilátortcserélni kéne. Eddig hibás volt:most új programkódot tervezek.A mappánkban még volt pár…

Kémleljük a teraszon a tengerkék eget.Ránk zuhan a nap pihe sugara.Alattunk a tavasz lépeget.Halkan suhan, de hirtelen szívén vágjaegy visítás, talán madár, vagy egy mentőautó szirénája.Vagy talán a színek. Ma ők is zengnek,s megremegő ágak árnyékábantalállak tán csak…

Megérkeztünk. Nézz körbe:az ősz itt van a tetőpontján.A felhők folyton kérődzveforgatják az esőt. Spontánelmúlás. Ferde fák tengelyénkorhad a kéreg. Legalábbisitt mindig. Az ég tenger-kékvolt: ott még sátrat vert a nyár is.Ennek már vagy fél éve.A busz lerobbant.…

Vaksötét lesz a jelenetünk:az epilógus záró sora.Az dönti el merre megyünk,hogy merre van a vágószoba.Pár képkockát oly szívesenelvinnék majd magammal hisz nem lesz több ősz, színek semnem lesz ősz hajamban tincs.A rendezőnek még nem intek.Úgyse látná. Tüdőnk zihálna,de…

Varrj nekem egy fürdősortot,hogy aztán a Balatonbamártózhassunk. Mikor ottaludni tér majd a fakó nap.Június vége van. Hűvös szélfúj. A nyár még kiskamasz.Látom: azon tűnődsz rég,hogy melyik ez a partszakasz.Tavaly később voltunk itt.Már ősz volt akkor a Július.A tó épp,…

Elmondtam hát cseppnyi maszat-om. Erre vártál, láttad rajtam.Utálom magam. Az ágyba raklak.Megtudtad végre az igazat...Én Apollón vagyok. Te kígyó.Én egér vagyok. Te túzok.Hazudsz. Hazudok. Lehúzod.Azt tettetjük: ez így jó...Csak úgy megy ha a lélek tiszta...Előveszem. Jól…

Látszik, hogy küszködsz, hogy visszanézz-e,s eláruld hogy szeretsz, vagy tettesd, hogy márnem. Tagadd, hogy még sodor az ár:vágyunk és barátságunk tiszta méze.

I.Ma új Buszokat állítottaka vonalunkra. Új hangjánzáródik az ajtó. A fák inognaka sötét, ráncos, öreg hangárelőtt. A motor énekel szinte,az üvegek tiszták, a festés friss.A Busz csorog a Szentendrein színeminden Ikarust elnémít.A szokott arcok, mint kínaituristák néznek…

A Balaton húgymeleg vízébőlhalásztál már félholt katicákatnézve a holdat amint sápad?Neked is pont törött álladig ér föla tó vize. Fekete pöttyökönláttad-e már csillogni a napot?Gondoltál-e rá, hogy ott hagyod,hogy a sima víz felszínén megdögöljön?De a végén aztán…

Keresem egy kör végét:A pontot, ahol összeéra nyár a kopogó ősszel. Mégbelém lövi tár-örvényéta forróság. Egy görbe kéz-fej a nap: ledobja lágy sörényét.Kiszórja még pár töltényét,majd az ősszel összenéz.A végtelen szürkés kék égtükröződik a szemeken.A levelek…

Húzzuk a tavaszt magunk utána rakparton, a parlamentnél!Majd minden egyes pesti utcán!Ha én jobbra, te balra mennélgyorsabban érnénk talán körbe,a tél sebesebben szaladnael, s a téri fának karján szőrekinőne. Egy szakadt szalag csaka tavasz. Egyre nehezebbenhúzzuk már. Tán…

A hideg kilincshez ér félig forrókezed. Az ajtóban állszháttal nekem, s válladon látoma nem-lét gondolatánakterhét. Félig nyomod le. Hezitálszegy tavaszi kabátban.Kint most a vihar sikítva csapkod.Az eső a repedésekbebújik el, de az útja tisztán kivehető.Holnapra csak pára…

Oly furcsa a pesttartásaa fáradt, öreg utazónak:Néhol magasra ugrik az égbe,máshol kopasz ugar-zóna.Kinyúló karja lila bársony,bár távoli, kicsit pestközeli,ahogy a szürke korom karikákatgyárkémény-szája felpöffenti.Akadozik a pestmozgása,mint egy ütött-kopott…

A tavasz megint szakadozik,mint egy recsegő, rossz rádiójel.A Tél, mint fiát tanítgatja,hogy mereven állni hogy kell.Pest repedt ráncai újratélikabátokkal telnek teljesen tele.Bár néha kacsint a nap,csak több fájdalmat cseppent belea városba hazug sugarával.Mintha minden rügy csak…

I.Lehunyja szemét a meddő zaj.A tócsákban némán fekszik a csend.Az utcákon szalad az esőszag,s mögötte magányos kerticsap-nesz.A fákon ülő, halk vízcseppektőlösszefolynak a tavaszi színek.A lombok, bár kevély esernyőka betonból kiáll a zavaros hideg.E kora esti égbolt…

Akaratlanul megfertőztél:benned tavasz, s nyár van még,de azóta bennem: ősz, tél:Nap-mentes most már az ég.Rád gondolok minduntalan:ha fűből szőke hajszál meredbeáll a szívritmuszavarösszecsomózódnak a hajszálerek.Ha a buszon ülök, ahol kettenaz emlékeinkbe olvadtunk,hol…

Kilép a pokol folyosójáról,s megáll a sötét rivaldában.Fák zörögnek valahol távol.A feszültséget inhalálja.A parányi csöndet kettétöriegy rozsdás vasrács ropogása,s a ringbe lép egy gyönyörű alak.Megáll a szőke oroszlánnalszemben. Nézi dús sörényét,melyet a lágy…

Az amfiteátrum köveirea kora-tavaszi hideg ül.Te a holdfényben faként állsz:mozdulatlan, meztelenül.Némán nézem vonaglásod,táncodat a jeges szélben.Keskeny, remegő ráncaidbancsordogál az én új őszöm.Észreveszel. Eltakarod magadszemérmesen, míg levetkőzöm.Szemedben a magány…

Megint láttalak és rájöttem,hogy mire vagyunk jók. A HÉV-enegymással szemben állunk,s arcunkra az élménytőlegy hamis mosolyt installálunk.Látszó öröm jár át mindkettőnket.Az ablakokra kézen fogvakiül pár kusza emlék:hogy azt hazudtad tiéd vagyok,én azt, hogy másé nem is…