A valóság kanyargó kertek alatt másziknégykézláb, mint megviselt, sáros katona.Az ég még magában elszámol százig,majd örökre bezár e sármos kaloda.A bűn a csatornákba csobogva csorog.A fák kézen fogva állnak, magányosan,mint összefüggéstelen végtelen verssorok,mikbe…

A földből maró méreg csörgedezika fákba, mik részegen dülöngélnek.A tavaszt örjöngve öklendezikmagukból. Most törött énekbugyog a madarakból. A kukacokcsőreikben újra életre kelnek.Villanykapcsoló után kutatoka semmiben. Minden túl feketeés üres. Minden túl néma, deegy…

Szakadatlan, fáradatlan futni csak is akkorlehet, mikor menekülsz, mint vas gitár lágy akkordelől, és a szembeszélbenszépséget is találsz.Pengetők az utad mentén:mindegyik kis halál.Húrjaidat pengetvén majdvérezni fog ujjad,de zendítsd saját dalod,csinálj a régiből újat!Őseid…

Az utcalámpák kialudtak.Csak egy házban égnek fények.Egy halk, üres szobábanfelrobban egy néma lélek.Az ablakban áll. Szikrákat szór szíve: szerény sorokat.Az ablakból az utcára néz,mi semmitmondón, komoranmosolyog vissza kényszerből.Szíve lángja szájáig lobban,de ott fogai…

Hóangyalok fekszenek a földön. Halottak.Átvágtatunk rajtuk lobogó szívvel maholnap.Szárnyaikon földre hullott fakó töltényekcsillognak. Megszűnnek a törvények.Lángoló szívünk megolvasztja fejük,ahogy átszaladunk felettük kézen fogva, együtt.Üres testüket lassacskán…

Az ujjakról csörömpölve hulltak a hóbaa valóság gyűszűi. Talpunk alatt a holnapvégtelen végletté esett szét. Remegőlábakkal állunk. Túl tiszta a levegő.Szirénák hangjai harsognak a téren.A fák vetülete ma túl szép s szabályos:belül rágja őket egy fáradt, fázó féreg.A…

Eltűntek az LY-ok. Juk maradt a hejükön.Eladtuk az ABC-t: Ojan magyar módon betűzök.Hová tűnt a sok LY? Méjen lent a Dunábanapájkorsüjjedek. Minden nyelvész sikojok közt lapátol.Én Sára Gergej vagyok. Fejünk fölött...Na tudjátok... A felejtés tengerén csekéj öröm,hogy én…

Olyan országban éltem,hol egy kordonbontó emberkordonokat épített,hol a hazugságok hadaminden szépet szépített.Olyan országban éltem,hova fintorogva esett a hó.Hol nem nyíltak virágoktavasszal, s szájzáratjelentett az igaz szó.Olyan országban éltem,hol a meddő rónán…

Szájkosaras kutyák csaholnak morogva.A lemenő nap fénye fekete, mogorva.Halott levelek úsznak a Dunán.Közelít a tél, így a tavasz után.A cigaretták is visszafele égnek.Vérben úszik egyetlen szeme az égnek.Síró, sánta alakok rohannak messze.Tudják: volt jövő, de múlt vajon…

Akarsz-e játszani újjáéledősdit?Három napot átaludni?A verselést meg-megunnia közelítő őszig?Akarsz-e játszani szerelmesdit?Valaki olyan mellett ébrednikit megfoghatatlannak érezniöröm? S tartani e semmit estig.Akarsz-e játszani víg gyermekként?Felnőtt testbe zárva,mint…

A homályban sötét alak sétál.Léptei nyomán a föld megremegs visszhangozzák a nedves falak:"Elmegyek, elmegyek".Sötét alak. Kontúrja cizellált.sétál. Nem áll meg, nem fárad.Szívében apró kis megvetés lobban,ahogy felnéz a széteső fákra.Hurrikán söpör a kopár mezőnégbe…

Szemedben kis csillag ég:mély sötétkék mint az ég s vígan villog bennea határtalan messzeség. Határtalan messzeség:Hol nincs kezdet, s nincsen vég,határtalan menedék.Szemedben kis csillag ég:Fénye örök számomra.Szemedben kis csillag ég:Az Északi sarkcsillag.

Fogsz? ÉN foglak. Szorítalak erősen.De hát ha egyek vagyunk és ÉN foglak TÉGED,akkor valójában MAGAMAT tartom.Ezek szerint TE fogsz... Kérdésem így helytelen.MAGAMAT vonom kérdőre?

I.Minden túl szimmetrikus  sukirtemmizs lút nedniMII.MindentúlszűkIII.M ind en                  tú…

Hárman voltunk...Szívünkben égett a "forradalom" lángja.Hárman voltunk...Lázadók, korlátoltak és szabadok.Ültünk a padon.Ültünk a padon s én vártam. Vártam, hogy egy csillagérkezzen, kitárja beton szárnyait selvezessen oda, ahol valami ÚJ születik.Valami ÚJ születik.Hárman…

Az Út mentén szaladunk.Kezünkben tébolyult tervek foszlanak szét és elhisszük, hogy holnap tán mást hoz majd a szél,bár jól tudjuk, hogy e tarka télbencsak a hideg fuvallat tart ébren.Az Út mentén sétálunk.Függünk az álmoktól. Erősen szorítjuk e tömör,sűrű semmit. Ébren…

A Január megőrült.Előbb tűzött a nap.Madarak énekeltekaz üres fák alatt.A Január megőrült.Délután tíz fok volt.Száját tátva a tél,a tájba belekóstolt.A Január megőrült.Most jégeső ömlik.Kopog a tetőköns lepattog a földig.A Január megőrült.Futnak az emberek.Az…

Dobjuk le a fényünka Gellérthegyen állva,hogy rájöhessünk csillag-e,vagy egy langyos lámpa.Ha csillag, bevilágítjaegész Budapestet.Ha lámpa, eltörik se sötét, fura estbenszilánkokban szalad széta füstös sikátorokjárdáin s akkor elakadminden torok.Az ősz egy nagy…

Festett-vörös hajad gyakran elém libbenálmaimban. Nyeszlett, gyönge ujjaiddalfelém nyúlsz. Akkor úgy érzem: újra itt vagys a sötétségből sántikálva megérintesz.Mesterséges jelek hatalmas halmazavolt, ahogy megpróbáltalak elfeledni.A félő szívek felét újra elfelezninem…

Versenypályák hajtűkanyarjaibanelőz meg a valóság. Egyre messzebbkerül tőlünk, mégis itt a karjainkbanaz illúzió így percről-percre lesz szebb.Körbe kocsikázunk kettőnk álmánakmértani közepén: egy amolyan őszülő őszön,melyen vigyorogva harapunk az almákbas közben elönti…

Hová tűntél? Talán odahová mindig vágytál?Rózsaszirmos ágybanfekszel? Szívem, lelkemhúz hozzád, de földhöz ragad lábam.Az Utcaseprő kézen fog?Te fülébe súgod, szereteted titkait srózsa-avarba bújtok.Szelíd hárfával siratlak,téged lángoló Rózsa.Máris mentél, alig…

Hiába nincs is már régóta télmost belesüpped alvó arcomba,s emlékeztet, hogy volt ősz.Ősz, amikor elmentél.Szemem nem lángol. Megfagyottkönny hull belőle már csak.Tavaszhoz imádkozószempillákról lógó jégcsapok.Tenyerem ráncai kis utcák,miken a hideg végigszalad üvöltves az…

Az emberek, mint bús, őszi tölgyekállnak a metrón. Belül percenkéntkivirágoznak, majd újra eldőlnek.Az emberek, mint hangok egy kottábanállnak a metrón. Belül percenkéntmélyek és magasak furcsa váltakozásalesz úrrá rajtuk.Az emberek, mint kifogyott tollakállnak a metrón.…

Ha csukott szemmel járokcsak az igazat láthatom,különben csak magam áltatom,hogy a földből kinő egy árok.Ha befogom fülem nem halloma hazugságok halkan haladóhadait. Visszhangzik a falakonléptük. Magam süketnek vallom.A katonák árnyékát: az egyenesta hang és a kép a valóból…

A hidegben lebegő lehelet látszik.Az élet, mint végtelen sóhaj száll.Kopasz fejeken egy utolsó hajszál,mi ott marad majd a hűvös haláligs utána is. Fagyos fikciók énekelnekéjjel. A szájakból ki-ki nézelődnekfélénk füstfelhők, fel ne ébreszd őket.A nyugodt éjszaka ölében…